Orlyak rendes. Leírás, alkalmazás az emberi életben

Virágzik a páfrány? Határozottan nem, mondanák a realisták. De milyen szépek a legendák mágikus erejéről! - kiáltják fel az álmodozók. Valóban, az emberek mindig is titokzatos, hatalmas növényként tisztelték a páfrányt. Évmilliók óta nő a bolygón, előnyökkel és károkkal egyaránt jár az emberek számára. Végül is a páfrányok gyakran gyomnövényekké válnak. Mint például ennek a növénynek az egyik faja a közönséges zárójel. Szinte az egész világon elterjedt, inkább az erdő, de a fény, a tisztások, a bokros sűrűségek, valamint az elhagyott mezők és legelők kedvelik.

Ezt a fajt megkülönböztetheti a levél hajtogatott széle alapján. Ezenkívül a zárójel soha nem nő bokrokként, hanem csak egyesével, bizonyos távolságra egymástól (bár a föld alatt a szorosan elhelyezkedő növényeket elágazó rizómák kötik össze). Ennek a növénynek a magassága elérheti a másfél métert, bár ekkorára nem nő ilyen gyakran, ehhez kedvező feltételek kellenek.

Az ókortól kezdve az emberek a páfrányokat használják a mindennapi életben. A sok keményítőt tartalmazó rizóma speciális ragasztóforrássá válik, amelyet vízálló hatás elérése érdekében szövetekkel lehet impregnálni. Korábban szappanként is szolgált. Nyugat-Európa egyes régióiban szokás volt párnákat záró levelekkel tömni. Úgy gondolták, hogy egy ilyen ágy megvédi az isiászot és taszítja a rovarokat.

Egyes országokban, például Japánban, a páfrányokat aktívan fogyasztják élelmiszerként. Ennek a növénynek a fiatal, még nem kibontott levéllemezeit aktívan szüretelik, sózzák és pácolják Szibériában. Ezt a finomságot egyenlítik az olajbogyóval vagy a jó gombával. De csak úgy kell elkészítenie, hogy jól áztatja vízben, hogy ne mérgeződjön, mert a zárójel mérgező növény.

A hagyományos orvoslás is figyelt erre a páfrányra. Belsőleg és külsőleg alkalmazzák különféle betegségek (ekcéma, ricsa és mások) ellen, antiszeptikus, féreghajtó szerként.