Salvia officinalis

A Salvia officinalis jól ismert a népi gyógyászatban. Történelmi hazája a Földközi-tenger, ahonnan az ókorban elterjedt az egész bolygón. Ennek a valóban csodálatos növénynek a megemlítése számos római és görög orvos írásában megtalálható, különösen Hippokratész "szent gyógynövénynek" nevezi, és határozottan ajánlja számos betegség kezelésére. És ez nem meglepő, mert a zsálya neve, "salvia", a latin szóból származik, ami azt jelenti, hogy "egészséges legyek".

A zsályának rengeteg különféle gyógyászati ​​tulajdonságú fajtája van (ezek között a növények között azonban számos meglehetősen veszélyes is található, például súlyos hallucinációkat okozva). De az ilyen veszélyes növények elsősorban a forró éghajlatú országokban élnek, különösen Mexikóban. A középső sávban leggyakrabban a réti zsálya található, amely a gyógyászati ​​tulajdonságokat tekintve nagyságrenddel elmarad a gyógyszerfajoktól, különlegesen személyes telkeken és veteményeskertekben termesztik a gyógyászati ​​alapanyagok gyűjtésére.

A zsálya érdekes tulajdonsága, hogy a maximális tápanyagmennyiség azokban a növényekben van, amelyeket ember termeszt. Az a tény, hogy ez a faj félcserje, és a természetes körülmények között növő öreg hajtások a gyógyhatású komponensek jelentős részét a fiatal hajtásokból "veszik". A kerti zsálya rendszeresen megújul, kivételesen fiatal, erős leveleket hagy maga után.