Szeder a fotón

A szeder hihetetlenül ízletes bogyó, sok vitaminnal és hasznos mikroelemekkel gazdagítva. A természetben a növény nehezen áthaladó bozótokat hoz létre, amelyeket figyelembe kell venni a kertben való termesztéskor, azaz. ne ültessen sok bokrot a közelbe.

A szeder növény nagyon szerény és nem igényel túlzott gondozást, szereti a nedvesebb termékeny talajt. Ültetéskor a legjobb, ha olyan helyet választunk egy kis völgyben, ahol megmarad a nedvesség, és elhelyezhetők a szederpillák támaszai.

A szeder növény sövényként működik. A szeder termesztésének elve valójában nem különbözik a málna termesztésétől: apró ásásokat készítünk egymástól 0,5 m távolságban; minden lyukba egy palántát és egy támaszt (2 méter) kell elhelyezni; amikor a palánta körülbelül 1,5 m magasságot ér el, a tetejének első vágását el kell végezni (legfeljebb 7 cm). Metszés után az oldalágak kezdenek kialakulni a palántánál; a támaszok között érdemes erős kötelet vagy drótot húzni, hogy a növény ne a földön feküdjön, hanem a támasz mentén mászkáljon.

A virágzási időszakban és az azt követő gyümölcskötésben a szedret naponta öntözni kell, mivel különben a bogyók kicsiek, szívósak és savanyúak lesznek. Az öntözést leginkább este lehet elvégezni.

Érdemes megjegyezni, hogy a legfinomabb bogyókat csak jó megvilágítás mellett nyerik, ezért a legjobb, ha a növényt minden fal és fa elől elültetjük.

A szeder többféle módon szaporodik: gyökeresedéssel, csúcsokkal, oldalágakkal vagy hajtásokkal, valamint levélvágásokkal történő szaporítással.