Elágazó tubaria

Elágazó tubaria, Tubaria furfuracea

Kalap: Kicsi, 1-3 cm átmérőjű, ifjúkorban domború vagy félgömb alakú, bújtatott bársonyos szélű, az életkorral szinte kiegyenesedik, az idősebb gombáknál gyakran szabálytalan alakú, hullámos szélekkel; ahogy az élek fejlődnek, jellegzetes lamellás bordázatot mutatnak. A kupak barnás vagy sárgás felületét kis fehér pelyhek borítják, gyakrabban a szélek mentén, mint a közepén; a pelyheket azonban könnyen lemossa az eső, ami szinte felismerhetetlenné teszi a gombát. A sapka húsa vékony, halványsárga, vizes, csípős szagú, vagy más források szerint egyáltalán szagtalan (talán a szag jelenléte vagy hiánya fagyhoz köthető).

Lemezek: Viszonylag ritka, vastag, széles, rosszul tapadó, jól látható erekkel, monokróm, sapka színű vagy valamivel világosabb.

Spórapor: agyagbarna.

Szár: Viszonylag rövid (2-5 cm hosszú), 0,2-0,4 cm vastag, üreges, rostos, tövénél serdülő, esetenként kis fehér pelyhekkel borítva, mint a sapka. A fiatal példányokban enyhe magán ágytakarók láthatók, amelyeket azonban gyorsan lemos az eső és a harmat.

Elterjedés: Május folyamán mindenütt megtalálható, és (irodalmi adatok szerint) ősszel is. Régi fás maradványokon nő, a lombhullató fajokat részesíti előnyben; fás humuszban gazdag földön nőhet. Ez a tubárium, akárcsak a gombák, gyakorlatilag nem képez nagy fürtöket, ezért gyakran észrevétlen marad a gombaszedők széles tömegei között.

Hasonló fajok: Ha május hónapjáról beszélünk, amikor a Tubaria furfuracea leleteinek nagy részét rögzítik, kevés hasonló gomba van, és mindegyik a Tubaria nemzetséghez tartozik. Különösen az elágazó tubária (különösen érett, eső és fagy) összetéveszthető egy megszórt tubariával, normál állapotban nem nagyon hasonló, a Tubaria conspersa-val, amelynek sapkája téglavörös színű, a lemezek keskenyebbek és vékonyabbak. Az őszi időkben egy hétköznapi amatőrnek nincs mit gondolnia ahhoz, hogy megkülönböztesse az elágazó tubáriumot a hasonló gallerinák légióitól és más apró barna gombáktól, amelyekhez tapadó lemezek tartoznak.

Ehető: ismeretlen; A tubaria túlságosan hasonlít egy galériához ahhoz, hogy bármilyen kísérletet végezzen e tekintetben.

A szerző megjegyzései: Az elágazó tubária tankönyvgombává válhat. Ha például valaki kimondja azt a banális gondolatot, miszerint közelebbről megvizsgálva, első pillantásra teljesen leírhatatlan valami egyedülállóan szépnek bizonyulhat, és példaként említené a makrófotót. De a nárcizmusra hajlamos embereket valamilyen oknál fogva ritkán érdeklik a gombák. És ez teljesen hiábavaló: a Tubaria furfuracea nagyon szép, ha alaposan megnézzük, és távolról nemcsak észrevehetetlen, hanem általában láthatatlan is.

Biológiai leírás

A gyümölcstest sapkás, szabályos. A kupak 1-4 (5) cm átmérőjű, higrofán, domború, majd szinte laposra nyílik, néha akár mélyedésig is, felfelé, majd hajlított áttetsző éllel, fiatal gombákban, amelyeket fátyol fehéres maradványai borítanak. . Szárazon finom felületű, felületük vörösesbarna, szárítva barnás vagy rózsaszín-bézs színű. A pép különleges íz és illat nélkül sárgásbarna, vizes.

A szűzhártya lamellás, tapad a lábszárhoz vagy kissé leereszkedik rá. A lemezek szélesek, viszonylag ritkák, sárgásak, majd sárgásbarna és rozsdásbarna színűek. Spórajele okkerbarna színű.

Láb (1) 2-5 cm hosszú és 0,2-0,4 cm vastag, egyenletes, fiatal gombákban, fátyol fehéres maradványokkal, később néha gyűrű alakban, régi gombákban üreges, gyakran hosszirányban megreped. A kocsány alsó része gyakran fehér pubescens. A felület színe halványbarna, ugyanolyan árnyalatú, mint a sapka.

A spórák simaak, vékonyfalúak, elliptikusak, 7-9 × 4,5-6 µm. A cheilocisztidok színezetlenek, vékonyfalúak, klaviatívak.

A tubaria toxikus tulajdonságait nem vizsgálták. Leggyakrabban ehetetlen gombaként szerepel.

Hasonló nézetek kód szerkesztése

Az elágazó tubária a fajok komplexumának része, nagyon elmosódott határokkal, amelyeket gyakran szinonimának tartanak. A Tubaria praestans meglehetősen nagy faj, legfeljebb 7 cm átmérőjű sapkával és 7 cm hosszú szárral, 7–7,5 × 5–6 µm spórákkal. A Tubaria hololeuca spórái 5,5-6,5 × 4,5-5 µm. Tubaria romagnesiana és Tubaria hiemalis még kevésbé pontosan eltérnek.

Meghatározó

Basidia (Basidia)

Lat. Basidia. A gombák szexuális szaporodásának speciális szerkezete, amely csak a Basidiomycetes -ben rejlik. A basidia különböző alakú és méretű hifák terminális (vég) elemei, amelyeken a spórák exogén módon (kívül) fejlődnek.

A basidia szerkezete és módja a hifákhoz való ragaszkodás tekintetében változatos.

A hifák tengelyéhez viszonyított helyzet szerint, amelyhez kapcsolódnak, háromféle basidia különböztethető meg:

Az apikális bazídiumok a hifák végsejtjéből képződnek, és tengelyükkel párhuzamosan helyezkednek el.

A pleurobasidia oldalsó folyamatokból keletkezik, és merőlegesen helyezkedik el a hifa tengelyére, amely tovább növekszik, és új folyamatokat képezhet a basidiákkal.

A szubasziádok egy oldalsó folyamatból alakulnak ki, amely merőleges a hifák tengelyére, és amely egy basidium kialakulása után megállítja növekedését.

A morfológia alapján:

Holobasidia - egysejtű basídiumok, nem osztva szeptumokkal (lásd A, D. ábra).

A Phragmobasidia keresztirányú vagy függőleges szeptumokkal oszlik, általában négy sejtre (lásd B, C ábra).

Fejlesztés típusa szerint:

A heterobasidia két részből áll - a belőle kifejlődő hypobasidia és epibasidia, válaszfalakkal vagy anélkül (lásd C, B ábra) (lásd D ábra).

A homobasidíziát nem osztják hipo- és epibaszidiákra, és minden esetben holobaszidiának tekintik (A. ábra).

Basidia a kariogámia, a meiózis és a basidiospórák kialakulásának helye. A homobasidia általában nem funkcionálisan oszlik meg, és a meiózis a kariogámiát követi benne. A basídiumokat azonban probáziákra - a kariogámia és a metabasidia - a meiózis helyére lehet osztani. A probasidium gyakran szunnyadó spóra, például rozsda gombákban. Ilyen esetekben a probazidia metabasidiával nő, amelyben meiózis lép fel, és amelyen bazidiospórák képződnek (lásd E ábra).

Lásd Karyogamy, Meiosis, Gifa.

Pileipellis

Lat. Pileipellis, bőr - az agaricoid basidiomycetes sapkájának differenciált felületi rétege. Szerkezetében a bőr a legtöbb esetben eltér a kupak belső pépétől, és eltérő szerkezetű lehet. A pileipellis szerkezeti jellemzőit gyakran használják diagnosztikai jellemzőkként a gombák leírásában.

Szerkezetük szerint négy fő típusra oszthatók: cutis, trichoderma, hymeniderma és epithelium.

Lásd Agaricoid gombák, Basidiomycete, Cutis, Trichoderma, Gimeniderm, Epithelium.

Trichoderma

A kupakbőr típusa általában egyenes, szeptikus elemekből áll, amelyek többé -kevésbé merőlegesek a felületre, és azonos és különböző szinteken vannak elhelyezve; a hifák végei morfológiailag módosíthatók és dermatocisztideket képviselhetnek. A sapka felülete bársonyos, szinte érezhető.

Lat. Trichoderm.

A trichoderma viszont összefonódó trichoderma és szabálytalan trichoderma.

Összefonódó trichoderm (Intricate trichoderm) - trichoderm, amely összefonódott hifákból áll, amelyek nem párhuzamosak egymással, és tomentózus pubertást képeznek.

Szabálytalan trichoderm - Trichoderma, amely szabálytalanul elágazó hifákból áll.

Lásd: Dermatotsistida, Hypha, Septa.

Rendszertan

Az elágazó tubarát először Jacob Christian Schaeffer írta le 1774 -ben a lamellás gombák kombinált nemzetségében, az ún. Agaricus pulverulentus... 1801 -ben K.H. Person átnevezte Agaricus furfuraceus... Ezt a nevet vette fel E. M. Fries 1821 -ben Systema mycologicum... 1876-ban Claude-Casimir Gillet külön nemzetségre szakadt Tubaria.

Szinonimák kód szerkesztése

• Agaricus crenulatus Batsch, 1783, nom. szuper
• Agaricus furfuraceus Pers., 1801: Fr., 1821basionym
• Agaricus furfuraceus var. heterostichus Fr., 1818
• Agaricus furfuraceus var. sobrius Fr., 1818
• Agaricus furfuraceus var. viszkozus Lasch, 1828
• Agaricus heterostichus (Fr.) Fr., 1821
• Agaricus pulverulentus Schaeff., 1774
• Agaricus sobrius (Fr.) Fr., 1874
• Hylophila pellucida var. furfuracea (Pers.) Quél., 1886
• Hylophila sobria (Fr.) Quél., 1886
• Naucoria furfuracea (Pers.) P. Kumm., 1871
• Naucoria sobria (Fr.) P. Kumm., 1871
• Psilocybe heterosticha (Fr.) Singer, 1969
• Tubaria anthracophila P. Karst., 1881
• Tubaria crenulata (Batsch) Murrill, 1917, nom. szuper
• Tubaria furfuracea subsp. heterosticha (Fr.) Sacc., 1889
• Tubaria furfuracea var. anthracophila (P. Karst.) Singer, 1969
• Tubaria furfuracea var. crenulata (Batsch) Elisei, 1938
• Tubaria furfuracea var. hiemalis (Romagn.ex Bon) Volders, 2002
• Tubaria furfuracea var. november Singer, 1969
• Tubaria heterosticha (Fr.) Sacc., 1887
• Tubaria hiemalis Romagn. ex Bon, 1973 - Telelő Tubaria
• Tubaria hiemalis var. Bon & Trimbach őrnagy, 1973
• Tubaria major (Bon & Trimbach) P. Roux és P.A. Moreau, 2008
• Tubaria romagnesiana Arnolds, 1982

Az elágazó tubaria ehetőségének értékelése

A tubarát nem eszik ételben, nem ehető.

A család egyéb gombái

A Crepidotus gyönyörű pikkelyes - ehetetlen gomba. E gomba gyümölcsteste ülő, szár nélkül. A sapka először erősen domború, majd reniform vagy héj alakú lesz. Átmérője 1,5-6 centiméter. A kupak felszíne krém vagy fehér, okker vagy barna pikkelyekkel. A pép vastag, édeskés ízű, krémes színű.

A gyönyörűen pikkelyes Krepidota a lombhullató, ritkábban tűlevelű fa maradványain telepedik le. Ezek a gombák a fehér rothadás kialakulását okozzák. Júliustól szeptemberig nyárfákon, kőriseken, fűzfákon, fenyőkön találhatók.

A szakadt rost halálosan mérgező gomba. Fiatal korában a kalapja nagyjából harang alakú, de aztán kinyílik, csak egy kis gumó marad a közepén. Középen a sapka barna, a szélein világosabb. Átmérője nem haladja meg az 5 centimétert.

A pép eleinte édes ízű, majd keserű ízű lesz. A láb egyenes, sűrű, 4-8 centiméter hosszú. A láb színe vöröses vagy barna.

A törött szálak nedves helyeken találhatók. Ezek a gombák hegyekben, erdőkben, az árkok és utak szélén nőnek. Kis csoportokban vagy egyedül találkoznak.