Növekvő kelbimbó

A kelbimbó termesztése kellemes folyamat, de némi előkészületet igényel. A kelbimbó nem gyakori kertészeink körében, inkább azért, mert túl specifikus az emberek számára, nem pedig a termesztés nehézségei miatt.

A kelbimbó a táplálkozás és az ízlés kincsesbányája, tele van C-vitaminnal és kiválóan alkalmas étrendi táplálkozásra. A kelbimbó miniatűr fehér káposztának tűnik.

A kelbimbó termesztését áprilisban kell megkezdeni, ha a vetőmagot közvetlenül a földbe vetjük egy film alatt, vagy júniusban, ha kész palántákat ültetünk. Jobb ültetni a kelbimbót olyan helyre, ahol korábban hüvelyesek, uborka vagy paradicsom nőtt.

Ha a káposztát új helyre ülteti, akkor ágyat kell készítenie, vagyis humuszt, hamu vagy krétát, nitrofoszfátot kell adnia a talajhoz, és az ágyat kálium-permanganáttal öntözni. A maghajtások gyorsan megjelennek, 18 fokos hőmérsékleten, a harmadik napon. A palántákat három-öt levéllel kell elültetni, a jobb növekedés és a petefészek feje érdekében jobb letörni a tetejét.

Ha a palánták viszonylag gyorsan megjelennek, akkor a kelbimbó növekedése lassú, ezért a folyosókon gyakran uborkát, paradicsomot vagy más zöldséget termesztenek káposztával. A kelbimbót nem szükséges gyűlölni, a gyomokat el kell távolítani, miközben öntözik és etetik őket.

Nyár végén káposztafejek kezdenek kialakulni, a levelek pedig sárgulnak és lehullanak, amikor a káposztafejek megvastagodnak, a káposzta szárának tetejét újra meg kell szorítani. A kelbimbót a szárral együtt általában novemberig szüretelik, hogy a káposzta tárolható legyen, mivel szár nélkül a káposzta gyorsan elsorvad, és a szárával körülbelül két hónapig tárolható, ha egy zacskóba kerül, és eltávolítani, ha a hőmérséklet nem nulla alatti, de legfeljebb két fok.