Csírázó magvak: alapvető szabályok és finomságok
A "magcsírázás" kifejezés arra utal, hogy az időtartam a mag elültetésétől az életképes, nyitott ültetésű, erős palánták termeléséig terjed. Néhány fajta termesztett növény alkalmas vetésre a közvetlen növekedés helyén előzetes csírázás nélkül. Általános szabály, hogy a magvak csírázását már a tavasz legelején, vagy akár a tél végén el kell kezdeni: ebben az esetben a hő megérkezéséhez közelebb erősebb egészséges növényeket kap.
Ennek a folyamatnak a fő feladata a kultúra növekedési idejének meghosszabbítása, és ennek eredményeként a csírázott magból nagyobb számú növény kinyerése, amelyek többek között sokkal ellenállóbbak lesznek a hőmérsékleti szélsőségekkel, a kedvezőtlen időjárással szemben feltételek és egyéb negatív tényezők. Bizonyos esetekben a csírázást egy korábbi betakarításhoz használják.
A magvak csíráztatását jól fűtött és jól megvilágított helyiségekben kell végrehajtani, míg a talajjal ellátott dobozokat vagy edényeket a déli fekvésű ablakpárkányokon vagy a kifejezetten erre a célra tervezett üvegházakban lehet a legjobban elhelyezni. Külön kell hangsúlyozni, hogy ha a magokat még télen is dobozokba vetik, amikor a nappali idő elég rövid, akkor mindenképpen gondoskodjanak a további megvilágításról. A csírázott magokat nagyon körültekintően kell kezelni: rendszeresen, de ugyanakkor gondosan öntözni kell, minden gyomot el kell távolítani a talajból, és időről időre elvékonyítani is kell, és csak a legerősebb magok maradnak alkalmasak további termesztésre.
A legtöbb gabonafélék csírázásának kulcsa a tiszta víz, a mérsékelt hőmérséklet. Ha azonban a víz stagnálni kezd, és a szemeket túl sokáig áztatják, akkor néhányuk elromolhat.