Mogyorófa vagy mogyoró

A mogyorófát meglehetősen magas árnyékállósági mutatók különböztetik meg, azonban érdemes megjegyezni, hogy a túl erős árnyékolás negatívan befolyásolja a termését, és kiváltja a levelek színvesztését. Ez a növény a gazdag termékeny talajon virágzik a legjobban, jó vízelvezetéssel és semleges sav-bázis egyensúly mellett. A mogyoró ültetésének optimális helye mindenféle lejtő (lehetőleg északi és keleti részük), amelyeken a napi hőmérséklet legkisebb ingadozása figyelhető meg a hideg évszakban, ami viszont jelentősen csökkenti az égési és fagyás kockázatát.

A mogyorófa meglehetősen ellenáll az alacsony hőmérséklet hatásainak is: például virágzáskor a hímvirágok nem fagynak le, még akkor sem, ha a hőmérő mínusz öt fokig süllyed, a nővirágok pedig mínusz nyolcig. Ami a virágport és a barkákat illeti, azok a legsúlyosabb fagyokban sem károsodnak, akár harminc nulla fokkal.

Ez a növény szaporítható magvak felhasználásával (ebben az esetben rétegződésre lesz szükség), oltással, a bokor felosztásával, rétegezéssel és gyökérszívókkal is. A fenti módszerek közül a magvak általi szaporodás a legkevésbé zavaró, de megvannak a hátrányai is. Például az ily módon szaporított növények az anyafa jellemzőinek széthasadása miatt nem tartják meg a fajtákat, és a termés ideje jelentősen késik (többek között előfordulhat, hogy a gyümölcsök nem túl magas ízminőségűek).