Erdei zsurló: leírás, élőhely, szaporodás és jellemzők

A zsurló nem téveszthető össze semmivel - küllemében egyértelműen különbözik a többi növénytől. Általános szabály, hogy ágai "halszálkának" tűnnek. A zsurlónak sok érdekes vonása van, és az ősi szárazföldi növényvilág napjainkig fennmaradt emlékei várják kutatóikat. A zsurlóval talán mindenki találkozott, aki kiszállt az erdőbe a városi dzsungelből.

Tartalom:

• A zsurló mint faj leírása
• A zsurló élőhelye
• A zsurló külső jellemzői és szaporodása
• Az erdei zsurló jellemzői

A zsurló mint faj leírása

A "zsurló" a szláv óegyházból származott, ami jelentése "farok". A zsurló alapja a szilícium-dioxid, amely erősvé és harapóvá teszi őket, mint a lófarok. Nem érdekes, hogy latinul nemzetségük neve - Equisetum - egy olyan kifejezésből származik, amely "ló sörényt" jelent.

Az ókortól kezdve az ember a zsurló merevségét és erejét csontok, fa, sőt fém csiszolására használta. Ez nem meglepő, mivel szilícium-dioxidból áll össze olyan anyag, mint a kvarc.

A rágcsálók, a mezei nyulak és sok más növényevő állatok zsurló hajtásokkal táplálkoznak. Ezek azonban a ragadozók számára is általános táplálékot jelentenek. Tehát a medvék örömmel eszik meg őket, a vaddisznók pedig szívesen esznek zsurlószárat és gumókat.

Igaz, egyes jelentések szerint a zsurlót el kell kerülni az állatállománynak, különösen a lovaknak. Ezek az információk azonban zavarosak és ellentmondásosak, ebben a témában nincs komoly tudományos kutatás.

Torma - igen évelő növények50 cm magasságig növekszik:

• A rizómájuk rövid és fekete-barna színű.
• A tavaszi hajtások spóratartók, egyszerűek, vörösesbarna örvényűek, a sporuláció után hasonlóak a vegetatívakhoz (gyakorlatilag nem különböztethetők meg).
• A vegetatív hajtások szokásos méretei: magasság - 15-40 cm, átmérő - 1,5-4 mm.
• A zsurló oldalsó hajtásai mindig elágazók és szárakra oszlanak.
• Az ágak száma, sűrűsége, hossza és növekedési iránya nagyon eltérő.
• Ami a szárak hámrétegét illeti, mindannyian apró tövisűek.
• A száron a levelek örvényeket alkotnak, 6-tól 12-ig, és szinte mindig 2-3 darabban nőnek össze, közvetlenül a tetejére mennek 3-6 lebenyben.
• A zsurló ágain a levélfogak 3-4 darabonként vannak jelen minden örvényben.
• A zsurlós tüskék henger alakúak, hosszuk 20 és 30 mm között mozog, bár egyes példányokon akár 40 is lehet.
• Amint láthatja, a zsurlófészek ismerősek nekünk, növényeknek, és megkülönböztető jegyeiket mindannyian jól ismerjük.

A zsurló élőhelye

Zsurló igénytelen növények és megtalálhatók az erdőben, bokrokban, tundrában, a víztározó és a mocsár partján.

Terjesztésük területe hatalmas.

Általában a következő régiókban találhatók:

• Európa: Skandinávia, Közép- és Kelet-Európa, Nyugat- és Kelet-Szibéria, a Kaukázus;
• Ázsia: Japán-Kína régió, Közép-Ázsia, Oroszország távol-kelete, Mongólia;
• Észak-Amerika: Kanada, USA.

Összesen mintegy 30 különböző típusú zsurló található bolygónkon.

A fentiekből helyes lesz arra a következtetésre jutni, hogy a zsurló mindenütt jelen van, és könnyebb megmondani, hol nem létezik, mint felsorolni az elterjedésének összes területét.

A zsurló külső jellemzői és szaporodása

A zsurlófészek évelő rizómák és lágyszárú... Jellemzőik olyan hajtások, amelyek jól körülhatárolható részekből állnak - internódák, valamint az úgynevezett örvények, azaz.csomópontok levelekkel, amelyek örvénylik.

A zsurló tulajdonságai:

• A zsurló levelei kicsiek és pikkelyes alakúak. A fotoszintézist zöld szárak és zsurló ágak biztosítják.
• Spórákkal és rizómákkal egyaránt szaporodnak (javarészt).

A zsurló spóratartó hajtások kétféle típusúak:

• A nem elágazó rózsaszín-barna kora tavasszal jelenik meg és a sporuláció után elhal, és
• Zöld, ami nem sokban különbözik a vegetatívtól.

A zsurló spóráknak higroszkópos szalagjaik vannak, a biológiában elatereknek nevezik őket.

Ezek a szalagok meglazítják és koncentrálják a spóratömeget. Kiderül egyfajta csomó, amelyet a szél nagy távolságokon hordoz. Általánosságban elmondhatjuk, hogy mind a megjelenés, mind a torma tenyésztési módszer ne tévessze meg a képzeletet.

Az erdei zsurló jellemzői

Az Equisetum sylvaticum L., ahogy a biológusok nevezik, vagy az erdei zsurló, hazánkban az egyik elterjedt és elterjedt zsurlófajta.

• Megjelenés: egyszerű tavaszi hajtások, spóratartó, harang alakú örvények és barna színűek. Sporuláció után, és a zsurlóban érlelés áprilistól júniusig tart, ezek a hajtások zöld ágakká fejlődnek. A zsurló magassága 20-60 cm, a gyökér hosszú és vékony, barna-fekete színű.
• Élettartama: évelő növény
• Élőhely: a zsurló főleg nedves erdőkben nő, főleg lucfenyő vagy nyír-.
• Megkülönböztető jellemzője a mohák háttérbeli dominanciája. A zsurlótömbök gyengéd, de meredekség nélküli erdei víztározók, nedves rétek lejtői, az erdő övezetének északi részén pedig gyomként is jelen lehetnek a szántóföldön, amelyet éppen felszántottak az erdő alól.
• Elterjedés: A zsurló egy gyakori és elterjedt növény, amely az északi félteke egész erdőjére és sarkvidéki részére jellemző.
• Jellemző tulajdonságok: szinte minden zsurlóhoz hasonlóan, jól szaporodik és vegetatív módon terjed. A zsurló nagy mennyiségben "termel" spóratömeget, könnyen meggyökerezik, bárhol is vannak rá megfelelő körülmények, főleg északon.