Közös nád, mennyire hasznos

A közönséges nád mindenki számára ismert, aki víztestek közelében él. Mindenütt nő a tavak, folyók, tavak közelében, nedves vizes élőhelyeken, sűrűséget képezve.

Gyógyászati ​​célokra a fiatal szárakat és leveleket május-júniusban szüretelik. A közönséges nádakat lombkorona alatt vagy a tetőtérben, kellően szellőző helyiségben szárítják, vékony rétegben szétterítve, időszakosan átfordítva.

A nád rizómáit gereblyével veszik az aljáról, folyó vízzel mossák, a légi részeket, az apró gyökereket levágják, néhány órán át a levegőben szárítják, majd kemencékben, szárítókban, kemencékben szárítják. A kellően száraz alapanyag édeskés ízű, kellemes illatú és ropogással szakad meg. A szárak és levelek eltarthatósága legfeljebb egy év, a rizómák legfeljebb 3 év.

A közönséges nád és az abból készült készítmények vizelethajtó és izzasztó, lázcsillapító és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezenkívül elég sok vitamint tartalmaz.

Megfázás, ödéma, vesebetegség, hólyag esetén használjon összetört levelek és nádszárak infúzióját (20 gramm / pohár forrásban lévő víz), amelyet 4 órán át infúzióban tartanak egy termoszban, majd leszűrik. Igyon 50 ml-t naponta legfeljebb 4 alkalommal.

Általános gyengeség esetén a hypovitaminosis, a nádszár infúziói, amelyek 50 gramm friss szárból készülnek, 300 ml vízzel főzve, segítenek. Ragaszkodjon 5-6 órához, szűrje le és igyon naponta legfeljebb 4 alkalommal, 50 ml-t.

Szárított levelekből álló por formájában a közönséges nádat hosszú gyógyulásra, fekélyek és sebek elöntésére használják.

A közönséges vessző a táplálkozásban is megtalálható: a zsenge fiatal hajtásokat és rizómákat nyersen, sütve, pácolva, leveseket, burgonyapürét, vinaigrettet, sütőipari lisztet készítik belőlük.