Dauri vörösfenyő és termesztésének jellemzői

A vörösfenyő tűlevelűek, és nevüket azért kapták, mert ősszel lehullanak a tűik. A dahuri vörösfenyő elterjedt a vadonban Szibériában és a Távol-Keleten. Ez fagyálló és meglehetősen igénytelen fa, azonban meglehetősen fényszerető és jól lecsapolt talajt igényel. Ha vörösfenyőt akar kertbe vagy személyes telekre ültetni, akkor figyelembe kell venni, hogy nagyon gyorsan növekszik, és nagy fává válik, amely 6 hektáron szűkös. Ezek a növények remekül mutatnak, és csak nagy területeken alkalmasak.

A dauri vörösfenyő tökéletesen tolerálja az átültetést; a helyszínre vásárolhat mind egynyári palántákat, mind felnőtt fákat. De ezt a fát magokból termeszteni önmagában nem könnyű. Magjai nagyon rossz csírázóképességűek, a palánták nagyon érzékenyek a talaj termékenységére és nedvességére. A magok megszerzéséhez friss világosbarna kúpokat gyűjtenek a tűk lehullása után, és beltéren addig szárítják, amíg a pikkelyek ki nem nyílnak és a magok kidőlnek. Ezután a magokat papírzacskóba helyezzük, és tavaszig hűtőszekrényben tartjuk.

Vetés előtt a magokat hideg vízbe kell áztatni, és amikor a föld felmelegszik és átmegy a visszatérő fagyok időszakán, akkor 3-5 mm mélyre vetik őket. Nagyobb mélységben a magok elpusztulnak, különösen nehéz agyagos talajokon. Körülbelül pár hét múlva várja meg a palántákat. A palánták még az enyhe sötétedést sem tolerálják, ezért az ültetvényeket gondosan gyomlálják. Az öntözés rendszeresen szükséges, de nem szabad megengedni a talaj átfolyását. Ha egy fát állandó helyre ültetünk, a leghosszabb gyökereket úgy metszjük, hogy azok hossza kb. 15 cm legyen, hogy a gyökérzet tömörebb legyen.