A viburnum szaporodása

A Viburnum szaporítása végezhető mind magvakkal, mind vegetatív módszerrel (dugványok és rétegek). A Viburnum ilyen módon történő szaporítása rendkívül hatékony.

A viburnum magterjedése abból áll, hogy egyes magokból palántákat növesztenek, és egy-két év elteltével a palántákat állandó helyre lehet ültetni. Célszerű a legtermékenyebb, valamint a nagy termésű növények magjait betakarítani. A magokat el kell választani a péptől, majd vízzel le kell öblíteni. A magokat szárítják, az ilyen magok körülbelül két évig életképesek maradnak. Ültethet magokat ősszel vagy tavasszal. Célszerű a réteget követően tavasszal vetni a magokat. A palántanevelés a talaj gyomlálásából és lazításából, a növények öntözéséből és etetéséből áll.

A vegetatív szaporítás megőrzi az egyedi jellemzőket, és lehetővé teszi, hogy jó ültetési anyaghoz jusson.

A legegyszerűbb módja a réteges reprodukció. A hajtások ezzel a módszerrel gyökereznek anélkül, hogy elválnának az anyabokortól. Tavasszal az egynyári növekedést a tápláló laza talajon lehajolják és megszorítják. A hajtások a hajlított ágak rügyeiből fejlődnek. Amikor elérik a 12 centiméteres magasságot, összebújnak. Egy idő után a második halmozásra kerül sor. Az ágat a bokor tövében levágják ősszel, amikor a rétegek teljesen meggyökereznek. Erős dugványokat lehet használni palántákként, és gyengéket termesztenek.

A Viburnum dugványokkal szaporítható. A méltóságteljes dugványokat a hajtás tetejéről lehet közvetlenül a telepítés előtt betakarítani. A dugványokat ferdén ültetik laza, nedves talajba. Az ültetést gyakran öntözni és lazítani kell.